press

Szendi Ágnes : Csepregi György szerzői estje, in : Parlando, 2017

( ... ) Művészeti oktatásával édesapja, – aki rendkívül fogékony volt a tudományok és a művészetek iránt - foglalkozott már iskolai tanulmányai előtt is. A gyermek Csepregi regényt, képregényeket írt és rajzolt a többiek szórakoztatására. Sinkó István rajzszakkörében merült fel először, hogy később hivatásszerűen is foglalkozzon a rajzolással, egyáltalán a művészetekkel. (Sinkó Istvánt egyébként örömmel üdvözülhettük a koncerten a közönség soraiban). Grafikusnak, szobrásznak készült. A főiskolai éveit követően jelentek meg rajzai és írásai, elmondhatja, hogy azóta  több száz körüli publikációja látott napvilágot, munkái számos kiállításon szerepeltek itthon és külföldön. Először tehát képzőművészként és íróként lexikálják: a Kortárs Magyar Művészeti Lexikonban csak később - a Magyar Irodalom Évkönyvében már huszonévesen. Zeneszerzőként 2000-ben debütál egyházi műveivel. ( ... )

Az est még személyesebbé vált azáltal, hogy a műsorvezetőnek felkért Kossuth-díjas színművésznő, Hűvösvölgyi Ildikó beszélgetett a szerzővel, ismertette a műveket, sőt a fellépő zenészekkel is párbeszédet folytatott. A művésznő először 2000 áprilisában volt az Alkotó Muzsikusok Társasága rendezvényének moderátora a Karinthy Szalonban. Azóta többször is vállalt bemondást, szavalást, kiállítás megnyitást, de énekművészként is üdvözölhettük. A jelen programban a közönség rejtvényt is kapott Csepregi „Hangszer-imitációk” c. zongorára írt darabjában, mely a szerző előadásában csendült fel, azt kellett kitalálni, hogy az egyes részek milyen hangszert utánoznak a zongorán.
Az előadás elején Hűvösvölgyi Ildikó – egy nyitó szavalat után – mindjárt a színpadra szólította Csepregi Györgyöt, hogy a közönség megismerhesse mindennapinak nem nevezhető életpályáját. Ritkaság, ha valaki több művészeti ágban is jeleskedik, egyszerre három téren alkot. A művész kiemelte, gyermek korában milyen fontos volt édesapja tanítása, útmutatása. A festést, rajzolást Sinkó István rajzszakköre hatására szerette meg. Ifjúként sokat tartózkodott külföldön, pl. Amszterdamban, Londonban, Párizsban. Komponálni viszonylag később kezdett. 2000-ben mutatták be először zenedarabjait, vallásos témájú műveket alkotott.
A koncert első száma „A forrás” c. darab volt Mocsári Emma zongorajátékával. A címét Eöry Emil szobrászművész alkotása ihlette. A mű a gondolat keletkezését kívánja bemutatni. Csepregi kihangsúlyozta, hogy zongorára írt alkotásai több ízben filozófiai alapon nyugszanak.
Megtudhattuk, hogy Csepregi György családja anyagi ágon Szicíliából, Palermóból származik. Így nem meglepő a témaválasztás: a „Két mediterrán portré” megszületése. A két tétel: a temperamentumos és a szentimentális karakter, igazán illett hozzá hangszerként a gitár kiválasztása.
Szerzőnk, mint irodalmár igencsak virtuózan bánik a műfajokkal, a stílusokkal. a szavakkal. A Shakespeare drámák arra ösztönözték, hogy az egyes történeteket átformálja más korok egyéb írói jellemzőivel. A módszer felidézte bennem Karinthy Frigyes „Így írtok ti” sorozatát. Ezen az estén a „Shakespeare-átiratok” közül „A makrancos hölgy – Krúdy Gyula modorában” és a „VIII. Henrik – Eugene Ionesco és Arthur Miller koprodukciójában” hangzott el. ( ... ) Csepregi György különleges ötlete a „Hangszer-imitációk- zongorára”. A ciklus improvizációszerű és bizonyos átalakuláson megy át az évek folyamán. Ennél a műnél aktivizálta a műsorvezető a közönséget, próbáljuk kitalálni, milyen hangszer utánzása hangzott el éppen a zongorán az adott tételben. Szerencsére azonnal vagy rövid gondolkodás után megszülettek a megfejtések: harang, orgona, hárfa, harmónium, zenélőóra.
A Sinfonietta- zongorára valóban szimfonikus erényeket hordoz telt zongorahangzásával. Idézem a szerzőt: „ A Liszt-év tiszteletére írtam, azok közé a darabok közé tartozik – „ A forrás” is ilyen  – amiket hangokba írt „filozófiai műnek szántam, a létezés kétféle élményét állítja szembe, a vitalitást, ami c-d-esz-b-asz-g romantikus témában jelenik meg, és a „hiúságok hiúsága” témát, ami groteszk, cinikusan sötét. Utóbbi legyőzetik a darabban.” ( ... )

1966-ban született Budapesten. Nagyapja népzenész, édesapja klasszikus zenész. Grafikusnak, szobrásznak készült, tizenöt éves korától a BMK rajzkurzusain a festő Váci András, Váci Mihály költő testvérének növendéke, majd a Ferenczi István Körben tanult. Gimnazistaként templomban orgonál egy nyár erejéig. Érettségi után hosszabb időt töltött Amszterdamban, Párizsban és Londonban. Főiskolai évei után rajzait és írásait az Élet és Irodalom, az Új Magyarország, a Mozgó Világ, a Kalligram és a pozsonyi Irodalmi Szemle közli rendszeresen. Több százas nagyságrendű publikációja jelenik meg. Tagja lesz a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, a JAK Irodalmi Egyesületnek, majd a MAOE képzőművész tagozatának. Részt vesz számos kiállításon, illetve a kilencvenes évek művészeti megmozdulásaiban, pl.: YoungHungarian Artist in Finland, Gallery by Night.
1997-től Érden él. 2000-ben zeneszerzőként debütált, keresztény vallásos művekkel.
2006-ban a Magyar Zeneszerzők Egyesülete rendes tagjává fogadja.
2008-tól az Alkotó Muzsikusok Társaságának, 2012-től pedig az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda komolyzenei tagozatának tagja. Zeneművei elhangzanak a Ferencsik teremben, a Rózsavölgyi Szalonban, a Roland Europian auditóriumában, de darabokat ír a dorogi zeneiskola növendékei számára is. 2015-ben kísérőzenét komponál a Magyar Katolikus Rádió felkérésére. 2016-ban az Anima Musicae Kamarazenekar Antal Mátyás vezényletével a Nádor teremben bemutatja első szimfóniájának egy tételét. Az AMT-vel rendszeresen szerepel az Ars Sacra Fesztiválok programjain. Zenéi a Magyar Katolikus Rádióban, a Kossuth rádióban és a Bartók rádióban hangzanak el.
( . . . )

Balázs Sándor: Csepregi György Shakespeare-panoptikuma (2014. máj. 27. Országos Idegennyelvű Könyvtár / National Library of Foreign Literature )

A művész, amennyiben több művészeti ágazat terén is kellő jártasságra tesz szert, képes a szinkrón gondolkodásra. Persze nem feltétlenül és mindig a párhuzamosság jegyében, gyakrabban egymás váltásában: hol az egyik, hol a másik vagy harmadik területen gyakorolja azt, amire elhívást érez. A közbenső állapotokban pedig olyan felismerések, élmények tanúja lehet, amelyekben feltárulnak, felcsendülnek az egymástól csak látszólag élesen elkülönülő művészeti területek közötti korrespondenciák.
Csepregi György hivatását tekintve egyidejűleg zeneszerző és képzőművész és író, mindig más tevékenység dominanciáját engedve érvényesülni. Most éppen a képzőművész kerül fókuszba, de kisvártatva a zeneszerző, más fórumokon pedig az író.
A kiállítás címe - Shakespeare-panoptikum - kellő mértéktartással nem teljességet ígér, mint azt a panoráma kifejezés sugallná, csupán kiemelkedő vagy éppen elenyésző részletek gyűjteményét. Gyűjteményt, a sorozatokban való gondolkodás vizuális lenyomatait.
A képek címszereplői Shakespeare legismertebb alkotásainak fő- és mellékalakjai. Köztük olyan emblematikus nevek is feltűnnek, mint Caliban, az ösztöneibe zárt vadság, az emberi alakot öltött embertelenség hordozója, ezért is rabszolga; vagy Prospero-Shakespeare, aki pálcáját megtöri, varázshatalmát visszaadja a mindenségnek.
Csepregi paradox módon a digitális technika korszerű eszközrendszerével közelít egy a kulturális, egészen pontosan az irodalmi emlékezetbe mélyen ivódott, klasszikus hagyományhoz. Olyan számítógépes rajzokról van szó, amelyek ha közvetett módon is a manualitás közvetlenségét hordozzák, azzal ruházzák fel a gépi intelligenciát. Sőt, ugyan grafikai technikát alkalmaz az alkotó, munkái festői gesztusjegyekkel telítődnek.
A kiállított mintegy húsz alkotás sorozatot alkot – mégis minden darabja szuverenitást élvez, önálló élettel rendelkezik. Ami mégis összefűzi őket: az alkotó szándéka, hogy emlékezzék, hogy megemlékezzék egy kongeniális írófejedelemről, noha e munkák létrehozója nem tett mást, mint saját kora mindennapjaiba tekintett. Az élet valós idejéből merítette karaktereit.
Tehát az alkotót nem az illusztrációs szándék vezette, noha ennek jelentős és nívós hagyományai vannak a magyar képzőművészetben. Szabadon írt, rajzolt, felülírt lapok, amelyeknek éppen csak apropója, mankója a megidézett-címzett személy.
E munkákon a kép és a nyelv, az ábrázolt és a forrásának tekintett, a kulturális emlékezetben őrzött szöveg nem kerül egymással szintaktikai függőségbe. Szabadon el- és leválnak egymásról, mindamellett, hogy afféle utaló lábjegyzetként a képek alatt feltűnnek Shakespeare-szövegfragmentumai.
Nem illusztrációk, de mindenképpen valamiféle interpretációk, vagy ha még inkább pontosak szeretnénk lenni: a transzponálás vagy transzformálás, tehát a hangnemváltás, átalakítás eredményei, megnyilatkozásai.
Annak következményei, hogy az eredeti szöveg által sugallt élménylehetőségre ráépül, rátelepszik a személyesen látott, tapasztalt életélmény. Így e képek sorozata leginkább privát valóságindexek gyűjteménye.
Köztük Mercutio alakja többször is visszatér. A többszöri visszatérés, újrafogalmazás igénye szintén személyes vonzódás következménye. Az alkotó a gyermeki, játékos kedvnek enged teret, amikor a lehetőségek szinte végtelennek tetsző erdejéből – teremtő képzelete révén – folyton újra rajzolja-építi alakját. Mindig és újra elölről kezdi, feladva mindenféle kötelmet; aspektus-próbák láncolatát építi fel, hogy elérjen a saját korban gyökerező tapasztalások autentikus, modern megszólaltatásáig, kifejezéséig.
Shakespeare életét titok és homály födi…minél jobban ismerjük, annál titokzatosabb” – jegyzi meg Szerb Antal. Csepregi György "Shakespeare-panoptikuma révén most egy kicsit a homály, a titok közelébe férkőzhetünk, persze közben el is merülünk a mában.
Mert a képek személyes, de most felkínált, megosztott tapasztalati tere: megindult birnámi erdő, amelyben ki-ki a maga elgondolása, léttapasztalata szerint veszhet el, vagy találhat utat.

Luty Johanna : Húsz éves az Alkotó Muzsikusok Társasága / The 20th anniversary of the Society of the Creative Musicians, szakdolgozat / Thesis, Szegedi Tudományegyetem Pedagógusképző Kar Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék, 2012 ( részlet / detail )

.......A második track koncertfelvétel, Csepregi György játssza "Vázlat egy szcenikus darabhoz" című kompozícióját. Az előadás hasonló lehet ahhoz, ahogy Mozart vagy Chopin játszotta saját zongoradarabjait, még a lejegyzés előtti stádiumban. Csepregi György alkotói módszere is hasonló, zongoradarabjai mindig improvizáción alapulnak, csak több koncert után érik el azt a stádiumot, amikor a szerző nekiül és lekottázza. Mára már ennek a darabnak is van lekottázott változata ( ... ) Az volt a benyomásom, hogy a mű sokkal kevésbé "kócos", mint a szerző improvizatív megszólaltatása során, de az addigi frissessége viszont eltűnt. Éppen ezért gondolom azt, hogy , hogy ez a felvétel fontos momentum lehet Csepregi György zenei munkásságával kapcsolatosan.......

Farkas Anita : A Gallery by Night / The Gallery by Night - BA szakdolgozat, szabad bölcsész szakirány, művészettörténet szak, 2012

III.2. Gallery by Night 1992
A második évben már ténylegesen a Stúdió vezetősége válogatott a beérkezett pályázatok közül. Merhán Orsolya, aki ekkor már az Egyesület titkára volt, az Új Művészetbe írt kritikájában az elemzi, hogy az egyes estéken hogyan egészítik ki egymást a művészek munkái, hogyan sikerül rátalálniuk a közös hangra. (...) Csontó Lajoshoz és Faa Balázshoz hasonlóan Koronczi Endre, Szabics Ágnes, Zsankó László és Sárkany Saándor közös produkciója is a (köz)vetített képpel játszott. Fa keretekből és fóliákból keszítettek medencéket, majd vízzel megtöltve különböző képeket vetítettek beléjük. A diák képe a falon a vízfelület hullámzása miatt torzítva tülröződött. (...) Dechant Antal szobrász es Szilágyi Szilárd festőművész természetközeli, rusztikus nézőpontot képviseltek a galéria programjában. (47) Bodo Nagy Sándor es Csepregi György talált tárgyakat helyezett el a kiállítóteremben. (48) Merhán Orsolya felrója nekik, hogy az environmentek nem tükröztek együttgondolkodást (49), de talán ennél fontosabb az alkotói szándék :"összművészeti produkciót hoztunk létre, elsősorban zene és látvány együttesét". (50) A kiállítást, azaz a "zenés síkpanoptikumot" a Miami Art trió improvizatív zenéje kísérte. A zenekart szintén képzőművészek alkották, Sinkó István és Kalmár István grafikus illetve Sigrai László dobos. (...)

47 /Merhán, 1992, 66
48 /Csepregi György írásbeli közlése alapján
49 /Merhán, 1992, 67
50 /Csepregi György írásbeli közlése alapján

Kapcsolódó írások :

Hay, Sherri: „Burning Artistic Bridges at the »Gallery by Night «”, in: Budapest Week 2 (1992. március 19.,) 35.
Merhán Orsolya: „Gallery by Night”, in: Új Művészet 3:8 (1992), 66-67.

Fitz Péter : Csepregi György
in: Contemporary Hungarian art encyclopedia / artportal

His father educated him in many different fields of art for the first time. From the age of fifteen he studied at drawing courses of BMK (Budapest Cultural Centre). He continued his studies privately under the supervision of István Sinkó.
In 1986 he spent a lot of time in Amsterdam, Paris and London. His drawings and writings are regularly published in Élet és Irodalom, Új Magyarország, Mozgó Világ, Kalligram and in the Bratislavian Irodalmi Szemle.
His sociographical works portrait men in special life-conditions, dramatic situations and peripheral people. He works in many different fields, making non-figurative paintings beside graphical sequences. He has lived in Érd since 1997.
Series which are continuously exhibited: Csavargóportrék (Vagabond portraits), Catalogus Rerum Jelenségek Jegyzéke (Catalogus Rerum- catalogue of phenomenon) , Szobrok (Sculptures), Történelmi vázlatlapok (Historical sketch pages).
Csavargóportrék is a series of line-drawings and multiplied graphics. From the selected version the author had an exhibition for homeless people at Southern Railway station.
Catalogus Rerum is a series of big sized panel-paintings, which is the subjective and moody order or nonfigurative system of phenomena which came to exist as picture-in-picture.
Szobrok are anthropomorphous figures depicted in plane, with unique solution: repeatedly glued-together photocopied surfaces serving as a basic, which is completed with the final drawing made of pastelle. The usage of this collage-texture creates an unique monochrome tonality.
Történelmi vázlatlapok is a set of sixteen panel-paintings, which contains multitextual-drawings one by one, treating drawing as individual genre. The set could be seen in the Petőfi Museum of Aszód for the first time.
In 2000 he debuted as a composer of Christian, religious works. His exhibition-openings are artist events at the same time, they are complex artistic-musical events involving choirs and instrumental ensemble.

Sein Vater hat ihm zum ersten Mal Kunst beigebracht. Er hat ihn in mehreren Kunstarten ausgebildet. Seit seinem 15 Lebensjahr hat er an den Zeichnungskursen der BMK teilgenommen. Er hat seine Studien später privat absolviert. Sein Meister war István Sinkó. Er hat 1986 eine längere Zeit in Amsterdam, Paris und London verbacht. Seine Zeichnungen und Schriftwerke werden in folgenden Zeitschriften regelmäßig veröffentlicht: Élet és Irodalom ( dt. Leben und Literatur ), ( ... )
Seine Serien, die er regelmäßig ausstellt : Csavargóportrék ( dt. Landstreicher-Portraits ),Catalogus Rerum (dt. Verzeichnis von Phanomenen), Szobrok ( dt. Skulpturen ), und Történelmi vázlatlapok (dt. Historische Skizzenblätter ). Die Csavargóportrék sind eine Sammlung von Skizzenblättern und vervielfachten Graphiken. Der Künstler hat aus deren selektierter Version im Wartesaal des Süd-Bahnhofes eine Ausstellung für Obdachlose verenstaltet. Die Catalogus Rerum ist eine Sammlung aus großen Tafelbildern, die ein subjektives, launisches und nonfuguratives System von Phänomen mit dem Prinzip "Bild im Bild" ist. Die "Szobrok" sind in der Horizontale dargestellte, skulpturartige und antropomorphe Figuren mit individueller graphischer Lösung : Die mehrfact aufeinander geklebten und fotokopierten Flächten bilden die Basis, auf welcher Pastellfarben der Zeichnung den letzten Schliff verleihen. Die Anwendung dieser "Kollagetextur" bring eine eigenartig, monochrome Tönung zustande. (...) Mal auf der Milleniums-Austellungbdes "Petőfi Literatursmuseums" in Aszód zu sehen. Er hat im Jahre 2000 als Komponist mit christlicht-religösen Werken debütiert. Seine Ausstellungen sind zugleich Komponisten-Aufführungsabende, die mit der Einzbeziehung eines Chors und eines Orchesters komplexe Bildkunst-Musikveranstaltungen bieten.